Az EKG elemzése általában alak, vagy idők-amplitúdók alapján történik. Egy másik csoport közelítések használata (Fourier, ...). Ilyen az I. részben (1974) vázolt módszer is. A jel max. energiájú részét (QRS) racionális polinommal közelítettem. Most a teljes EKG-t közelítem (Frank 3 elvezetés) a legkisebb négyzetek módszerével.  Elvezetésenként a P-t 3 (ha nem hasadt), a QRS-t 7, a T-t 4 paraméterű törtfüggvénnyel. A teljes közelítést a 3 fv. összege adja. A fv.-ek valóditörtek, így a P-t közelítő fv. a QRS és a T szakaszán már szinte nulla, és hasonlóan a másik két tagnál, azaz a jel három része (közel) függetlenül közelíthető. A paraméterek: nagyság (3) idő (8), és alak (3 db). Ezek többségének szemléletes jelentése van, pl. a P-nél: a P csúcs és a félérték helye és az amplitúdó.
A nevező gyökei konjugált komplexek.
A fv.-ek jól illeszkednek. Számszerű példa: a jel max. 1mV, a szórások: a jelmentes szakaszon (zaj) 9µV, a közelítésnél a hiba 12µV.
A fv.-en pontosabban mérhetők az amplitúdók és idők. A kapott paraméterek használhatók statisztikai hasonló-eltérő vizsgálathoz (őrzés), cluster vizsgálathoz, tanuló-algoritmushoz (lelet).
A paraméterek száma: a közelítésből kapott lelet azonos vagy jobb legyen, mint az eredeti jel alapján.
További célok: az elvezetések kapcsolatának vizsgálata (sík illesztése az xyz térgörbére: sajátérték-sajátvektor), a paraméterek elemzése, automatizálás.