A szív- és érrendszeri betegségek gyógyításában áttörést jelentett a thrombocita-aggregáció gátló gyógyszerek megjelenése.  A szívinfarktus standard kezelésének részévé váltak ezen gyógyszerek - mint például a klopidogrel - használata. Mindezek mellett az eredményes terápia elengedhetetlen feltétele a gyógyszerek megfelelő alkalmazása, a jó beteg-együttműködés. Ugyanakkor számos nemzetközi vizsgálat kimutatta, hogy a betegek terápiahűsége elmarad az optimálisan elvárható értékektől.

Elemzésünk célja az akut miokardiális infarktuson (AMI) átesett betegek terápiahűségének vizsgálata volt a thrombocita-aggregáció gátlás, elsősorban a klopidogrel használat tekintetében.

A klopidogrel perzisztenciát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fekvőbeteg-ellátási és vényforgalmi adatai alapján vizsgáltuk, az adatvédelmi előírásoknak megfelelően. A statisztikai elemzést az R program segítségével végeztük. Perzisztens betegeknek tekintettük azokat, akik a vizsgált időszak alatt a szükséges gyógyszermennyiség legalább 80 %-át kiváltották, 30 napos grace periódus figyelembe vételével. A túlélési és perzisztencia görbéket a Kaplan-Meier becslés alkalmazásával határoztuk meg.

Összesen 56 987 fő szenvedett első akut miokardiális infarktust a vizsgált, 2010. 01. 01. – 2013. 12. 31. közötti időszakban. A betegek 43 %-a nő, 57 %-a férfi volt. Életkori eloszlásukat tekintve megállapítható, hogy a betegek 9,2 %-a 50 év alatti,  18,6 %-a 50-59 éves, 25 %-a 60-69 éves, és 47,2 %-a 70 év feletti. A betegek közül 22529 fő részesült per cutan intervencióban (PCI). Közülük a kórházi elbocsátást követően 30 napon belül 16 202 beteg váltott ki klopidogrelt, 975 fő prasugrelt, 5 352 fő egyik készítményt sem váltotta ki. A perzisztenciát vizsgálva a PCI-ben részesült betegek 72,6 %-a, míg a PCI-ben nem részesült betegek  65 %-a váltott ki klopidogrelt 1 évig. A sztent beültetéssel járó PCI-ben részesült terápiahű betegek, a klopidogrelt nem rendszeresen kiváltó, és a klopidogrelt nem kiváltó betegek 1 éves túlélési aránya rendre  96,3 %,  95 % és 87,9 % volt. Az életkor és a lakhely a terápiahűséget befolyásoló független rizikótényezőnek bizonyult.

A klopidogrel megjelenése a kardiovaszkuláris megbetegedések elleni küzdelem egyik mérföldkövét jelentette, ugyanakkor a terápia eredményességét jelentősen befolyásolja a betegek együttműködése. A nem megfelelő terápiahűség rosszabb mortalitási arányokat is okozhat. A terápiahűséget befolyásoló tényezők meghatározása a hazai betegpopulációban segíthet azon területek azonosításában, ahol célzott, beteg-együttműködést javító beavatkozásokkal javítható a betegek egészségnyeresége.