Bevezetés: A melanoma ritka típusa az acrolentiginosus melanoma (ALM), mely a tenyér, talp és a köröm alatti bőrből indulhat ki. A rejtett lokalizáció és változatos klinikai megjelenés miatt gyakran későn kerül felfedezésre, mely hozzájárul a betegség rossz prognózisához. Jelen vizsgálatunk célja az volt, hogy az elmúlt közel negyven év ALM-val szerzett tapasztalatait összegezzük.

Módszerek: Retrospektív vizsgálat keretében áttekintettük az SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikán 1976 és 2013 között ALM-val diagnosztizált betegek demográfiai adatait, a diagnózis körülményeit, továbbá a daganatos megbetegedés főbb jellemzőit (tumor lokalizáció, Breslow-féle tumorvastagság, Clark szerinti inváziós mélység, sentinel nyirokcsomó státusz, TNM stádium). A betegek túlélését a prognosztikai faktorok tükrében Kaplan-Meier-féle túlélés analízis segítségével vizsgáltuk. Meghatároztuk a kritikusnak számító öt- és tíz éves túléléseket, vagyis, hogy a betegek hány százaléka él még legalább öt, illetve tíz évig a diagnózis felállítása után. Az ALM főbb jellemzői által meghatározott betegcsoportok túlélésének összehasonlítására Gehan-féle általánosított Wilcoxon próbát alkalmaztunk; a kettőnél több csoport esetén Bonferroni-korrekcióval pontosítottuk eredményeinket. Elemzéseinket az R programnyelv segítségével valósítottuk meg.

Eredmények: A 37 év alatt összesen 154 esetben diagnosztizáltunk ALM-t. A betegek átlagos életkora 65,33 év volt és 52,59%-uk 1 évvel a bőrelváltozás észlelése után fordult orvoshoz. A diagnózis felállításakor az átlagos tumorvastagság 3,931 mm volt, a tumorok 75,82%-a 2,00 mm-nél vastagabbnak bizonyult. A betegek megközelítőleg egyharmadánál (32,47%) történt sentinel nyirokcsomó biopszia, mely 62%-ban volt pozitív. Megállapítottuk, hogy betegeink túlélése a cutan melanoma malignum többi altípusához képest szignifikánsan rosszabb. Stádiumok szerinti csoportosítás esetén az I-es stádiumú betegek túlélése szignifikánsan jobb a III-as és IV-es stádiumú betegekhez képest. Szignifikáns különbséget találtunk a pT4-es (4 mm-nél vastagabb) és pT1-es, pT2-es, pT3-as tumorokkal jelentkező betegek túlélése között. A sentinel pozitív és negatív betegeink esetén nem csak a túlélésben, hanem a Breslow-féle tumorvastagság tekintetében is szignifikáns különbség mutatkozott.

Megbeszélés: Vizsgálatunk során azt találtuk, hogy az ALM a melanomák olyan ritka altípusa, amely idős betegeken és rejtett lokalizációban fordul elő. A betegek vastag tumorokkal és az elváltozás észlelése után hosszú idő elteltével fordulnak orvoshoz. A rossz prognózis a késői diagnózis mellett leginkább a sentinel nyirokcsomó pozitivitásnak és a primer tumor vastagságának tulajdonítható. A betegség kedvezőbb kimenetele érdekében szükségesnek tartjuk hangsúlyozni a korai felismerés és diagnózis fontosságát.