Magyarországon a késői magzati halálozások (spontán vetélések/ halva születések) száma az elmúlt évtizedekben csökkenő tendenciát mutat, de még mindig magasabb, mint a Nyugat-európai országokban. Kockázati tényezőiket számos tanulmányban vizsgálták. Ezek közül is kiemelkedik az EURO-PERISTAT projekt, mely rendszeresen publikál az európai perinatális halálozási arányokról, kiemelten a nyugat európai országokra vonatkozóan.

Tanulmányunk célja a kései spontán vetélés kockázati tényezőinek vizsgálata volt az 1963-2012-es időszakban. Adatbázisunkat a Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai Évkönyveiben évenként publikált táblázataiból készítettük. A vizsgálatban 1995-ig a 28., 1996-tól a 24. terhességi hét után bekövetkezett kései magzati halálozásra vonatkozó adatokat használtunk. Rendelkezésre álló faktorok voltak :az anyai életkor, az anya családi állapota , a magzat neme és születési súlya. Az alap populációnak használt élve születések száma szintén elérhető volt az előbbi faktorok szerinti bontásban, így mortalitási mutatókat számoltunk 1000 élve születésre vonatkozóan. Statisztikai elemzéseket a STATA 9.0 programmal végeztük és a negatív binomiális regressziót alkalmaztuk. Vizsgáltuk a késői magzati halálozás kockázatát az anyai életkor, az anya családi állapota, a magzat neme és születési súlya faktorok szerint, illetve az évenkénti mortalitási mutatók változását leíró trendet. Az eredményeknél a relatív kockázat (RR) értékét, a hozzátartozó 95%-os konfidencia intervallumokat (95% KI) és szignifikancia szintet adtuk meg.

A tanulmány 50 éves időtartama alatt 45891 késői magzati halálozás történt (24345 fiú és 21546 lány). Az évenkénti mortalitás az 1963-ban megfigyelt 12,8 per 1000 élve születésről 4,2 per 1000 élve születésre csökkent 2012-re (RR: 0,979 95% KI [0,977–0,981];p<0,001). A fiú magzatoknál 1,07 (95% KI [1,05–1,09]; p<0,001)-szer nagyobb kockázatot találtunk, mint a lányoknál. Az alacsony születési súly volt a legmarkánsabb kockázati tényező, mivel 18-szor magasabb (RR: 18,47 95% KI [17,4–19,5] késői magzati halálozási kockázat volt kimutatható a 2500 g alatti születési súlyú újszülötteknél a normál születési súlyú csoporthoz viszonyítva. Ez a fiú újszülötteknél 19-szeres, a lány újszülötteknél 17-szeres kockázatot jelentett. Mindezek mellett a 35 évnél idősebb anyák esetén a halva születés kockázata 2,02 szeres volt (95% KI [1,95–2,09] ; p<0,001). A többváltozós logisztikus regressziós modellben ezek a faktorok továbbra is markánsan (p<0,001) szignifikánsak maradtak.

Eredményeink megerősítették egyes faktorok szerepét a késői magzati halálozás kockázatában. A vizsgált 50–éves időtartam alatt lineárisnak mondható csökkenés volt megfigyelhető a késői magzati halálozási arányokban Magyarországon. Ez a trend hasonló a fejlett országokban leírtakhoz, de az elmúlt években tapasztalt arányok még mindig magasabbak, mint a nyugat-európai országokból publikált arányok.