: A szerzők,   kritikai módon elemzik a hagyományos élettani szemléletet és kiegészítik  új megállapításokkal. Ezeket légzést és vérkeringést szimuláló, matematikai, validizált számítógépes modelleken igazolják és a klinikai gyakorlat számára  használható, alábbi következtetésekben összegzik: a légzés és a szív 4-dimenziós függvényrendszere hasonló; a szív nem nyomás-pumpa, hanem áramlás forrás; a carotis sensor áramlásmérőként is működik;a szívkamrákat az artériás rendszer bemenő impedancia értéke és nem a hagyományos nyomás per áramlás hányados terheli; a nyugalmi, optimális pulzusszám aortahossz függő; ez az egész emlős vonalra érvényes törvényű, mert  rezonancia elv működik közre benne; a tachycardia a bemenő impedanciát csökkenti;  ez mindkét kamrára igaz; a pozitív végnyomású gépi lélegeztetés mellett nem elég az artériás vérgáz vizsgálata, hanem a kevert vénás vérgáz értéket is követni kell; a koszorúér valós vérkeringése csak az ütésenkénti vérellátással jellemezhető.