Az egészségügyi ágazatban nagy ívű elektronizálási projektek indulnak el a közeljövőben, amelyek személyes egészségügyi adatokat gyűjtenek és továbbítanak majd földrajzilag távoli hozzáférési pontok között. Ezek tervezésekor azonban nem voltak tekintettel az Európai Unió emberi jogi előírásaira, egyezményeire. Sok esetben a mögöttes, hazai jogi szabályozással van probléma, mert az nem elégíti ki a szokásos európai normákat. Ezzel együtt komoly orvosi etikai problémák is megjelennek a rendszerben, amelyek létrejöttét a jogi szabályozás bizonytalansága szinte automatikusan magával hozza. A nemzetközi jogban a privacy rights kifejezést használják összefoglalóan azokra az információs önrendelkezéssel kapcsolatos jogokra, amelyekkel az érintettek korlátozhatják, illetve felügyeletük alatt tarthatják a személyes egészségügyi adataik felhasználását, valamint szükség esetén jogorvoslatot nyerhetnek. E jogok biztosításában Magyarország egyelőre nem törekszik arra, hogy közelítse a jogi szabályozását az Európai Unió szabályozásához.

 Az Európai Bizottság az FP6 keretprogramban 2003-2006 között támogatta a EuroSOCAP, QRLT‐2002‐00771 kutatási projektet (European Standards on Confidentiality And Privacy in Healthcare - Az egészségügyben a bizalmas adatkezelésre és a magánélet tiszteletben tartására kidolgozott európai szabvány). A projektben 20 konzorciumi tag vett részt 11 európai országból. A szabvány előzetes változatát egy Olaszországban megrendezett konferencián vitatták meg 26 ország 80 meghívott szakértőjének részvételével. Ezt követően az írásban beérkezett észrevételek figyelembe vételével átdolgozták a szabványt, és 2005 novemberében véglegesítették. Ezt követően több nyelvre lefordították, elsősorban a rövidebb útmutatót és néhány esetben az eredetileg angol nyelven készített, 32 oldalas szabványt is.

 A szabvány célja az volt, hogy lefektesse azokat az etikai és jogi kereteket és alapelveket, amelyek biztosítják a bizalmasság megőrzését és a páciensek információs önrendelkezését az egészségügyben; körvonalazza a bizalmas információk etikailag szükséges védelmi intézkedéseit és azokat a körülményeket, amikor a magántermészetű vagy bizalmas információk felhasználása, illetve továbbítása jogszerű lehet; útmutatást adjon a legjobb etikai gyakorlatra vonatkozóan az egészségügyi szakemberek számára az egyes eljárásmódokra. Továbbá, ajánlásokat adjon az ellátó intézmények számára az egyes adatkezelésekkel kapcsolatban.

 A szabvány elsősorban etikai szabvány kívánt lenni, amely a kívánatos gyakorlatot morális megfontolások alapján alakítja ki. Ugyanakkor részletes elemzést tartalmaz a jelenleg jogilag is kikényszeríthető (legalábbis elvileg) kötelezettségekről, amelyek minden tagállamra vonatkoznak. Ez azt is jelenti, hogy némely esetben a szabvány szigorúbb mérlegelést írhat elő egy-egy konkrét adatkezelést megelőzően akkor is, amikor a jog esetleg mérlegelés nélkül is megengedné az adatkezelést. Mivel a dokumentum etikai alapon jött létre, ezért figyelembe veszi az egészségügyi ellátással és kutatással kapcsolatos nemzetközi etikai nyilatkozatokat: az Orvosok Világszövetségének számos dokumentumát (helsinki, lisszaboni, washingtoni), az UNESCO bioetikai nyilatkozatát, az Európa Tanács R(97) 5. számú adatvédelmi ajánlását, a PRIVIREAL FP5 kutatási projekt eredményeit.

 A szabvány létrejötte után, 2007-ben készült el az Európai Bizottság 29. számú adatvédelmi munkacsoportjának WP 131. számú munkadokumentuma „Az elektronikus egészségügyi nyilvántartásban (EHR) tárolt, egészségi állapotra vonatkozó személyes adatok feldolgozásáról". A gondos szövegezés eredményeként a szabvány összhangban van ezzel a későbbi munkadokumentummal is.

 A szerző előadásában e szabványt szeretné ismertetni, a fontosabb fejezeteket, megállapításokat és az alkalmazott etikai alapelveket. A szabvány az adatkezeléseket három nagy csoportra bontja: elsődleges, másodlagos és harmadlagos adatkezelésre. Az egyes csoportok definiálása után, részletesen ismerteti, hogy milyen esetek tartozhatnak az egyes csoportokba, és hogy hogyan biztosítható az egyének információs önrendelkezése. Külön fejezet foglalkozik a személyes egészségügyi adatokon folytatott orvosi kutatások kérdésével, az anonimizálás módszereivel. A szabvány a sérülékeny csoportok adatvédelmi igényeivel, az ő védelmükkel is kiemelten foglalkozik.

 Ingyenesen elérhető és felhasználható a gyakorlati életben, sőt kívánatos lenne a benne foglalt információk eljuttatása az érdekeltek számára. Az eredeti, angol nyelvű változat és a magyar fordítás is letölthető. Nem csak a rövidebb útmutató, hanem a szabvány teljes szövege is hozzáférhető.

A szerző köszönetét fejezi ki a Szegedi Tudományegyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a DEAK Zrt., és a BME Viking Zrt. konzorciuma által elnyert, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által finanszírozott, TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV-2012-0013 számú  Infokommunikációs technológiák és a jövő társadalma (FuturICT.hu) pályázati projektjének a támogatásáért. Valamint a Tisztességes Adatkezelésért Egyesület tagjainak a személyes konzultációkért, a lelkes támogatásukért és önzetlen segítségükért.