A hangréstágító műtétek eredményeinek megítélése manapság szubjektív kérdőíveken és légzésfunkciós teszteken alapul. Ezen vizsgálatokat - különösen az utóbbit - a betegek aktuális általános állapota szignifikáns mértékben befolyásolja. A korábbi - cadavereken végzett - vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy az endoscopos arytenoid lateropexia biztosítja az optimális hangrés tágasságot. Kérdés azonban, hogy az eredmények műtéti körülmények között mennyire reprodukálhatóak.

Most bemutatott munkánk során a légút paramétereinek változását határoztuk meg 10 beteg (életkor: 40,3 év SD: 11,6) nagy felbontású nyaki CT felvételein, endoszkópos arytenoid lateropexia (EAL) előtt, illetve után. A mérésekhez a 3D Slicer nevű szoftvert használtuk.

A vizsgálat során értékeltük a glottis térfogatának változását (preop.: 457,2mm³ (SD:198,84); posztop.: 750,2mm³ (SD: 309)), az átlagos hangrés területet (preop 64,17mm² (SD: 23,8); posztop: 105,29mm² (SD:28,2)) és a kannaporc középponttól elmozdulását (preop.: 2,58mm (SD: 1,17); posztop.: 5,78 mm (SD: 1,11)).

A mérések igazolták a beavatkozás hatékonyságát. A hangrés szignifikánsan nagyobb lett (64%), a jobb aerodinamikai viszonyok miatt a légúti ellenállás pedig csökkent. Ezt a fenti szoftver, illetve a kidolgozott objektív módszer segítségével kvantitatív módon tudtuk meghatározni.