A statisztikai próbák általában a különbség kimutatására alkalmasak. Vannak olyan esetek, amikor a cél két mérési módszer megegyezésének a vizsgálata. Ha a módszerek folytonos adatokat eredményeznek, igen gyakori, hogy az azonosságot korrelációs analízissel vagy páros t-próbával próbálják igazolni – e módszerek azonban nem helyesek; ilyen esetben az intraklassz korreláció számítása vagy az ún. Bland-Altman analízis lehet megfelelő módszer. Ez utóbbi módszert egyszerűsége miatt gyakran alkalmazzák: a két mérés különbségét ábrázolva a két mérés átlagának függvényében megegyezés esetén a pontok egy vízszintes egyenes körül szóródnak, az egyezést az ún. “megegyezési határok – (limits of agreement)” megadásával mérik.

Ha egy-egy betegen mindkét módszert többször is megmérik, azaz ismételt méréses adatok keletkeznek, akkor nem helyes az eredeti módszerek olyan módon való alkalmazása, amely függetlennek tételezi fel a kapott méréssorozatot.

Az előadás célja annak bemutatása, hogy milyen általánosításai lehetőségei vannak a korreláció – illetve Bland-Altman analízisnek ilyen esetekben. Bemutatjuk, hogyan alkalmaztuk a módszereket egy új, tonometriás szondával és egy hagyományos ballonos gasztrikus szondával kapott párhuzamos mérések összehasonlítására.