Az invazív szolgáltató távolságának hatása a betegutakra koszorúérbetegség miatti kivizsgálások során.
Utoljára módosítva: 2012-10-30
Absztrakt
Jelentős különbségek vannak a klinikai központok között az invazív, illetve nem-invazív diagnosztikai megoldások alkalmazása vonatkozásában koszorúér betegség (ISZB) gyanujával kivizsgálásra kerülő betegek között, ami jelentős különbségeket eredményezhet a betegek invazív kezelési arányában. Jelen tanulmányunk célja a koronarográfiás labororatóriumok földrajzi elérhetőségének hatásának tanulmányozása ezen betegút választási gyakorlatra.
Betegek és eljárások
Vizsgálatunk a GYEMSZI személyi adatoktól mentes adatbázisának leválagatásán alapul. 2004. január 1. és 2008. december 31. között 58.049 olyan beteg (29.182 férfi és 28.865 nő, átlagéletkora 61,01±12,4 év) esett át terheléses noninvazív képalkotó vizsgálaton (terheléses SPECT, vagy terheléses echocardiographia = NKV), vagy invazív koronarográfiás vizsgálaton (IK), akiknél a vizsgálat legelább fél éves eseménymentes periódus után történt, és a vizsgálat idején nem szenvedtek akut miokardiális infarktusban. Az ellátási mintázatokat az egyes elsődleges kardiológiai központok (EKK) ellátási területén lakó populáció mutatóival jellemeztük. Minden települést ahhoz az EKK-hoz rendeltük, mely számára domináns módon szolgáltatta az elsődleges diagnosztikus technikát, a terheléses EKG-t. Hasonló módon minden EKK-t egy-egy harmadlagos kardiológiai központhoz (HKK) rendeltünk, annak alapján mely HKK végezte számukra domináns módon az invazív koronarográfiás vizsgálatot. Minden EKK-re, mely esetszáma meghaladta a 100-at, meghatároztuk az IK per NKV arányt, az IK populáció életkorát, egy éves halálozási arányát, a perkután revaszkularizációs arányt az első IK időpontjában, az IK lakosságszámra vetített gyakoriságát, valamint az egyes EKK-k és a hozzájuk tartozó HKK-k távolságát.
Eredmények
Az azonosított 134 EKK közül 77 teljesített az előre definiált 100 esetes küszöbérték felett NKV-re és 94 az IK-re, mely centrumok Magyarország lakosságának 77,57%, illetve 89,45%-át fedték le. A EKK és HKK átlagos távolsága 46,4±43,2 km-nek adódott. Az IK per NKV arány, az IK lakosságszámra vetített gyakorisága, a halálozási kockázat az IK populációban és a perkután revaszkularizáció aránya az első IK időpontjában sorrendben az alábbiak: 1,88 ± 2,49, 29,78±11,64/10,000 lakos, 6,32±2,20%, 0,201±0,063. Ezen mutatók egyike sem mutatott korrelációt a EKK-HKK távolsággal. Az egyetlen azonosított paraméter, mely negatív korrelációt mutatott a ezen távolsággal az IK populáció életkora volt (r=0,458 p<0,001).
Következtetés
A EKK-HKK távolság csupán csekély hatással van az ISZB gyanús betegek diagnosztikai útjának megválasztására. Az HKK közeli EKK-kból ugyanakkor több idősebb beteg kerül invazív vizsgálatra, míg távolabbi területekről azonos mortalitási rizikóval csak fiatalabb betegek érik el az invazív vizsgálatot.
Conference registration is required in order to view papers.